Elhangzott 2022. október 21-én a Gasztrológiai Előrejelzés Kiállítás megnyitóján
Mindenkit szeretettel köszöntök Kreif Zsuzsanna és Zétényi Borbála Gasztrológiai előrejelzés
Című kiállításán a Culinary Institute of Europe galériájában.
Az Eat Art programsorozat idei utolsó állomása ez a ma nyíló kiállítás, amit egy talán még soha nem látott válság kapujában nyitunk meg. A két művész tudományos fantasztikus gasztrológiai előrejelzései így amellett, hogy ételek képzőművészeti interpretációi, sajátos, inspiráló megoldások és praktikák is lehetnek a ránk váró kiszámíthatatlannak jósolt időszakban.
Bár a sci-fi műfajának pontos meghatározását régóta vitatják, legyen most az a közös kiindulási alap, hogy a science fiction egy spekulatív fikció, az „ötletek irodalma”, amelynek gyökerei egészen az ókori mitológiáig vezethetők vissza. Gyakran a tudományos, társadalmi és technológiai innovációk lehetséges következményeit mutatja be, egyszerre szórakoztat és bírálja a társadalmat. Jellemzően olyan fantáziadús és futurisztikus fogalmakkal foglalkozik (a teljesség igénye nélkül), mint a fejlett tudomány és technológia, az űrkutatás, az időutazás, a párhuzamos univerzumok, a földönkívüli élet vagy a halhatatlanság bizonyos formái (mint például az elme feltöltése).
A fentiek szilárd magabiztossággal jelennek meg az alkotók Gasztrolgiai előrejelzéseiben. A két művész izgalmas vizuális spekulációi egyszerre repítenek minket a múltba miközben a mostani valós világunkból könnyen következtethető, reálisnak tűnő jövőbeli eseményekről is szólnak.
Kreif Zsuzsanna és Zétényi Borbála animációs filmrendezők és rendszeres alkotótársak. Közösen jegyzik a számos nemzetközi filmfesztiválon szerepelt és elismert Limbo-limbo travel c. diploma filmjüket és együtt dolgoztak a Candide című szatirikus animációs sorozaton is. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ha esetleg még nem láttátok akkor azért, ha pedig már láttátok akkor azért érdemes megnézni az említett filmeket). A közös animációs projektek után ez az első közös kiállításuk. Ahogy a Limbo-Limbo Travel és a Candide, úgy ez a mai kiállítás is egy különleges utazásra csábít minket, a tudományos fantasztikus gasztronómia világába.
Igyekszem nem túl sokat beszélni, hogy minél előbb belekóstolhassunk az alkotások által inspirált olyan nyalánkságokba, mint a Vér puding, az űrspagetti, a Cézár saláta, a posírozott agyvelős gulyásleves vagy a rudi henge, amelyeket Sipos András, a Culinary Institute tanára álmodott meg.
A tányérokhoz hasonlóan a mi agyunk is lépésenként bomlik le azoktól az elképesztően sűrű vizuális világoktól, amelyek Zsuzsi és Borcsa animációs munkáit is jellemzik és a most látható Gasztrológiai előrejelzésekben is megjelennek. Míg a korábbi közös munkáik, a világaik és a vizuális közlésformáik közelítéséről szóltak, nagyon izgalmas látni, hogy milyen különbözőek is tudnak lenni az egyébként összehangoltan, őket idézve “fura agyi szimbiózis”- ban alkotó művészek munkái.
A különbözőségben természetesen úgy csillan meg itt is a közös nevező, akárcsak a monolit tömb fölött a nap és a hold és az alkotók kiterjesztett turul szárnyain érkezünk meg a téridőt meghajlító, naprendszerről naprendszerre játékosan ugrándozó kulináris kalandozásba. A közös filmjeikben megjelenő fergeteges vizuális ötletekből és asszociációkból itt sincs hiány. Mindketten fantasztikusan (most még tudományos fantasztikusan is) ötvözik a mély mondanivalót a humorral, a tradíciókat a távoli jövővel, a jelenlegi világunkat a tudományos fantasztikummal, amely a sci-fi zsáner rajongóiként mindkettőjükhöz közel áll.
Zsuzsi neon nomád világba vezet minket, ahol a barbár konyha remekeit átszövi az ősmagyar ételekre jellemző sós, édes, keserű, savanyú és csípős ízek pentaton harmóniája, különleges hidat építve Levédia, a Szíriusz és az itt és most között. A képeket ihlető gasztronómiai tradíciókat Zsuzsi kiváló humorral helyezi a transzcendensen is túlra, ahol éppen olyan megmagyarázhatatlan dolgok történnek, mint amilyen megmagyarázhatatlan például egy külföldi barátunknak az, hogy tulajdonképpen mi édesen szeretjük a túrót, jókedvvel harapunk egy vastagon tejfölözött, zsírban tocsogó lángosba sőt, akkor sem lepődünk meg ha egy tál here kerül elénk az asztalra. Hogy kakas vagy turul az már csak dimenzió kérdése. A szittya kulinária eredettörténete sok izgalmas hagyományt is leleplez, amelyet egy élelmezési válságban az élelmes magyar nép újra magáévá tehet. Ki hitte volna, hogy őseink a bográcsba kerülő növényi és állati eredetű élővilágok harmóniáját a víz, tűz, levegő és föld elemeivel hozták harmóniába, hogy már vígan porították a levest vagy dzsörkiesítették a húsokat. Nyilván mindenki, hiszen közös büszkeségünk a messzi földön (esetleg messzi-messzi galaxisban?) is híres magyar találékonyság.
És Miután Zsuzsi már kilencet csavart mindannyiunk DNS-én és azt hihetnénk, hogy kiválasztott néphez tartozásunktól megnyugodva hátradőlhetünk, azért még kapaszkodjunk egy pillanatra futurisztikus múltunk karfájába és egy hiperűrugrással örökítsük is át magunkat Borcsa munkáival a jövőbe, aki propaganda és reklámplakátok parafrázisaiba komponált bele sci-fi film klasszikusokat. Természetesen gasztronómiai utalásokkal megfűszerezve. A plakátok egyszerre mutatnak különleges nyalánkságokat a fekete lyuk túloldaláról, és humoros jóslatai is egyben annak a kornak, ami elé tekintünk. A mindennapjainkat egyre jobban átszövő kérdések, mint az élelmiszer árak, az élelmiszerek beszerzése vagy a távolban ott leselkedő sőt fenyegető élelmezési válság mind mind az életet adó ételekhez kapcsolódnak. A válságban pedig nincs is hatékonyabb kommunikációs eszköz, mint a propaganda. Éghet-e plasztikusabban az agyunkba az ételpazarlás elleni küzdelem, mint az ember születésének opuszával az Űrodüsszeia ikonikus jeleneteit megidéző plakáttal? Elindulnánk-e egy készletfelhalmozási körútra, ha nem Marty McFly biztat erre minket? Merítenénk-e szívesebben az ásónkat veteményes kertünk beszáradt földjébe ha nem a Majmok bolygójának Cézárja szigorú tekintete figyelmeztet rá? Nem hiszem.
Azt még nem látjuk, hogy a válság a jövő disztópikus vagy a múlt hiperlokális világát hozza-e magával, de ami biztos, hogy bármilyen világ is legyen az alkotók humora mindenképpen segíthetik a túlélést.
Nagyon köszönöm a figyelmet. A kiállítást ezennel megnyitom 🙂
( A kiállítás megnyitó előtt ajánljuk az Artivive mobil applikáció letöltését)